Choi Areum élete - ha nem
is unalmasnak, de - teljesen átlagosnak mondható. Délelőtt egyetemre jár,
délutántól kora estig pedig egy virágboltban dolgozik félállásban, ahonnan
hazaérve, szöuli kis lakásában macskája, Momo várja gondoskodását hűségesen. 24
évesen egyedül, csendesen éli mindennapjait, de ő ezt nem is szeretné másképp.
Egy nap azonban minden
megváltozik. Egy tavaszi éjszakán pontosan tizenegy óra hat perckor, amikor is
Areum hulla fáradtan már csak be akar ájulni az ágyába, egy ismeretlen személytől
sms-t kap.
Ezután egyre nagyobb
furcsaságok történnek: különös hívások és hangüzenetek, virágok és ajándékok
várják az egyetemen, a munkahelyén, majd a küszöbén és persze újabb sms-ek.
Ahogy telnek a napok,
Areum egyre biztosabb benne, hogy az ismerősei által „titkos hódolónak”
keresztelt személy figyelme egyáltalán nem jelent jót számára.
Vajon mit hoz a következő
tizenegy óra hat perckor elküldött üzenet?
*
Park Chanyeol fiatal
ugyan, de bármelyik kollégáját kérdeznék meg a kapitányságon, mindenki azt
mondaná, hogy a kölyök erre a pályára termett. Gyors reflexeivel, kiváló
pontosságú lövéseivel és eszével már az akadémián is kitűnt a többi újonc
közül, így nem meglepő, hogy tárt karokkal fogadta már több mint hat éve a
különleges ügyosztály.
Napjai mozgalmasan
telnek: mindig terepen van, mindig egy ügyön dolgozik, sohasem unatkozik.
Majdhogynem többet alszik a kocsijában, vagy a kapitányságon, mint a saját
lakásában. Imádja a munkáját, és mivel már sok mindent látott, úgy érzi, nem
lepődhet meg semmin.
Mígnem, egy túlórákkal
megtoldott estén, amikor kávéért indul a bejárathoz közeli automatához, egy
zaklatott lányba ütközik a kapitányságon, aki kezeit tördelve próbálja
bizonygatni az ügyeletes rendőrtisztnek, hogy meg akarják ölni.
Chanyeol élete mindössze
két szóval fordul fel.
„Segíthetek,
kisasszony?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése